Magyary-konferencia Tatán

Dr. Ugodi Andrea elnöki jogkörben eljáró alelnök asszony, a Magyary-konferencián elhangzott köszöntője:

Tisztelt Főispán Úr!

Tisztelt Elnök Urak!

Tisztelt Jegyző Úr!

Tisztelt előadók és hallgatóság!

Amikor felkérést kaptam a mai konferencia megnyitására és köszöntésére, a meghívóban szereplő előadások címeit, témáit nézegetve rögtön az elsőként meghirdetett előadás címe keltette fel az érdeklődésemet, mely így szól: „Remélem és hiszem, hogy az általam kifejtett szempontok is számbavétetnek…”Bár az általam érdeklődéssel várt előadás Magyary Zoltán városfejlesztési programjába ígér betekintést, úgy gondolom, hogy ez az idézet Magyary egész munkásságára, különösen a közigazgatás tudományban végzett korszakos tevékenységére is vonatkoztatható, és a mai kor közigazgatási jogalkotói és jogalkalmazói  bátran felelhetnek igennel a nagy előd óhajára.

Számomra emlékezetes marad az idén márciusban megtartott héregi megemlékezés és az ahhoz kapcsolódó köszöntők és előadások sora, amikor a Magyary szellemi örökségét kamatoztató és a helyszín miatt igazán autentikus közösségi élménynek lehettem részese.

Jó volt egykori és mai, a közigazgatás valamennyi ágával és magával a közigazgatás tudománnyal foglalkozó szakemberek, oktatók, hallgatók között lenni és megérezni valamit abból, amit Magyary szellemiségének nevezhetünk.

Bár a bibliai eredetű közmondás úgy tartja, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, én akkor és ott mégis úgy éreztem, az idő és a hely, a távlatok Magyaryt igazolták és igazolják folyamatosan, amikor mi kései utódok bátran vállalhatjuk tanait, alkalmazhatjuk téziseit, erőt meríthetünk az ő kételyeiből és bízhatunk abban, hogy zsinórmértékül szolgáló erkölcsisége, alázata, elkötelezettsége, átsegít bennünket a mindennapok szakmai és egyéb kihívásain.

Mert kihívásokkal, elbizonytalanodásokkal nap, mint nap szembesülünk akár a munkánkban, akár a családunkban és egyéb kapcsolódási pontjainkon és a kihívások leküzdéséhez és sokszor azok átvészeléséhez jó, ha van honnan merítenünk, muníciót szereznünk. És jól fel van tarisznyálva az, aki a munkájában és az élet egyéb területén is ilyen elődök munkásságához fordulhat és találhat megoldást.

Bevallom, én Magyary Zoltán búcsúlevelét egészen idén márciusig nem olvastam, nem ismertem, de amikor az előző köszöntőre készültem, akkor döbbentem rá, hogy milyen kettősség rejlik még egy ilyen nagyformátumú gondolkodóban és tekintélyben is, mint ő volt. Egyik oldalon a tudós, másik oldalon a vívódó ember az embertelenségben, a döntés kényszerével és felelősségével.

Úgy gondolom, ha csak ezt a búcsúlevelet hagyta volna ránk, akkor is példával szolgálhatna, de az utókor szerencséjére munkássága szertágazó, érdeklődése és problémamegoldó készsége olyan sokrétű, hogy sokan találhatunk akár szakmai, akár emberi vívódásainkra iránymutatást, tehát bizton ígérhetjük a mai követői nevében: igen professzor úr, az Ön által kifejtett szempontok számbavétetnek.

Országos Iroda