- Bemutatkozás
- Hírek
- Kar
- Választás 2023
- Dokumentumok
- ETIKA
- Pályázatok
- Kedvezmények
- Kapcsolat
- Baranya vármegye
- Bács-Kiskun Vármegye
- Békés Vármegye
- Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegye
- Budapest Főváros
- Csongrád-Csanád Vármegye
- Fejér Vármegye
- Győr-Moson-Sopron Vármegye
- Hajdú-Bihar Vármegye
- Heves Vármegye
- Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye
- Komárom-Esztergom Vármegye
- Nógrád Vármegye
- Somogy Vármegye
- Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye
- Tolna Vármegye
- Vas Vármegye
- Veszprém Vármegye
- Zala Vármegye
Aradi Vértanúk Emléknapja
A magyar kormány 2001. november 24-én visszatérő nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. A kormányrendelet értelmében ezen a napon Magyarország lobogóját félárbocra eresztik, a középületeken meg kell jelennie a gyászlobogónak, az iskolákban pedig megemlékezést tartanak.
1849. október 6-án – az utolsó magyar erőd, Komárom fel- és átadása után két nappal – Aradon kivégezték a magyar honvédsereg tizenhárom parancsnokát. Hajnalban főbe lőtték Kiss Ernő, gróf Dessewffy Arisztid, Schweidel József tábornokokat és Lázár Vilmos főtisztet, utánuk felakasztották lovag Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezich Károly, Nagysándor József, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és gróf Vécsey Károly tábornokokat. Aznap Pesten főbe lőtték gróf Batthyány Lajost, az első független magyar felelős kormány miniszterelnökét.
1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát – őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni – és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott. Szintén kivégezték cseh származású, németül beszélő, de a magyar hazáért harcoló báró Hruby Gyulát, aki az Ottrubay család tagja volt.
És ez a sors jutott még további 20 magas rangú honvédtisztnek is. Több száz honvédtisztet ítéltek még halálra, az ítéletek nagyobb részét azonban kegyelemből húsz esztendei várfogságra változtatták. Így a birodalom börtönei – a pesti Újépület, Olmütz, Josefstadt, Kufstein, Theresienstadt, Munkács, Arad – megteltek magyar politikai rabokkal.
A külföldre menekültek közül sokat távollétükben ítéltek el és nevüket akasztófára kiszögezve tették közszemlére. 1851 szeptemberében így akasztották fel jelképesen többek közt Kossuth Lajost, Mészáros Lázárt, Perczel Mórt és Miklóst, Szemere Bertalant, Andrássy Gyulát és Táncsics Mihályt. Végül pedig több tízezer honvédtisztet közlegényként évekre besoroztak a császári hadseregbe.
Az aradi vértanúkra való emlékezés 1867-ig csak titokban történhetett, a kiegyezés után azonban október 6-a országos gyásznappá lett.
1890. október 6-ától a pesti közönség a vigadó első emeleti termében felállított Edison-féle fonográf hengerről hallhatta Kossuth Lajos megemlékező szónoklatát az aradi hősökről:
A Kossuth-beszéd teljes szövege a kézirat alapján:
Nem néma az a kőszobor mely amott a magyar Golgotán a halhatatlan vértanú halottak emlékének emeltetett.
Én hozzám a kitaszított élő halotthoz ki egykor zászlótartója valék Magyarország függetlenségének, melyért ők a lehóhérolt hősök annyit küzdöttek és mártír halált haltanak, én hozzám elhozták a multak szellemei a velőkig ható szózatot, mely amaz emlékszobor kimagasló alakjának Hungariának halgatag ajkairol zeng:
„Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar! tiszteld a kit tisztelet illet, de hive Hazádnak érted e magyar? Hazádnak légy. Ne csinálj magadnak faragott képet hogy azt imádjad, csak Hazád szabadságának Istenét imádd a mint imádták azok a kik mártír halált szenvedtenek hűségükért ahoz a mit haláluk után a jog ereje iránti hitben az önbizalomban megfogyatkozott nemzedék hite hagyottan elalkudott. Én hazád géniusza hirűl vittem megdicsőült szellemeknek, oh magyar hogy kegyelettel adózol emléküknek, válaszúl azt hozom neked tőlük, hogy ez jól vagyon, de tartsad eszedben, hogy a Kegyelet érzelmeinek virága meddő szóvirág volna, ha hűsége nem fejlődnék az iránt a miért ők földi életüket feláldozák. Az ő Istenük a magyar haza szabadságának Istene, annak oltárához várják a magyart.
E szózat zengését hallom én a messze távolban Hungaria szobrának ajkairol.
Hallják e ezt amott a közelben is mind azok, a kik a szivrázólag gyászos, felejthetetlenül gyászos October 6kán összegyülekeznek a magyar Golgotán hogy tanúságot tegyenek Isten és világ előtt a magyar nemzet Kegyelete felől a Haza szabadság harczának szent emlékei iránt?
Ha hallják e! Lehetetlen hogy ne hallanák; hiszen az a Szózat annak visszhangja, mely hangzik az ősök szent hagyományaibol, hangzik az utódok esengéséből mely számon kéri az élő nemzedéktől az elidegenithetetlen örökséget, hangzik az emlékezesek lüktetéséből, mely az éj csendjében haza jár a meghajlott derekak háló kamarájába, mint a lelkiismeret szava a bűn lakába; hangzik a bölcsőkböl hangzik a sirokból, hangzik minden fűszál rezgéséből, melyet a magyar hazának honfivér özönével termékenyitett földje táplál.
Hát hogy ne hallanák azt a velőkig ható szózatot; de ha hallják meg is hallgatják e? elviszik e magukkal e szózat ihletét a közélet küzdelmeinek pálya homokára? elviszik e házi tüzhelyeikhez hogy az ihlet csillaga világitson előttük a gyermekeik előtt mint az evangéliom mythikus csillaga világitott a bölcsek előtt kik az idvezitőt keresék?
A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelni.
Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgota porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódóknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen! (Kossuth Lajos, Turin Szeptember 20 1890.)
(forrás:http://oktober6.kormany.hu, http://mek.oszk.hu/kiallitas/kossuthhangja/html/nyito.htm)