Magyary Emlékkonferencia

Karunk idén is meghívást kapott Tatára, a Magyary Emlékkonferenciára.

A koszorúzáson dr. Ugodi Andrea elnök tartott emlékbeszédet, mely a lentiekben olvasható.

„Tisztelt Emlékező Közönség!

2026 nyarán, a XXI. század első negyedén is túl, amikor újra összejöttünk emlékezni és eszmét cserélni ezen a jeles napon, mi mást tehet az emlékbeszédre felkért, minthogy a mesterséges intelligenciához fordul, hiszen az elmúlt évek során annyi méltató, elismerő, a professzor életművét több oldalról bemutató emlékezést, előadást hallhattunk, személyes impressziót ismerhettünk meg, hogy nehéz újat, érdekeset, figyelemfelkeltőt prezentálni.

És lám a mesterséges intelligencia nekem, a vállaltan ízig-vérig XX. századinak, három veretes vastagbetűs bekezdésben azonnal összegyűjtötte az idézőjelbe tett lényeget Magyary munkásságával kapcsolatban az alábbiak szerint:

Magyary nevéhez fűződik a közigazgatási jog és a gyakorlati közigazgatástan (szervezéselmélet) egységbe ötvözése. Főbb tézisei:

A hatékonyság elve: Úgy vélte, a közigazgatás nem csupán paragrafusok alkalmazása, hanem az állam és a polgárok szolgálata, amelynek gyorsan, gazdaságosan és mérhetően kell működnie.

A közigazgatás jósága: Híres tézise szerint a közigazgatás minősége közvetlenül befolyásolja az egyéni élet minőségét.

Emberközpontúság és szelekció: Hangsúlyozta a köztisztviselők magas szintű képzését és a szigorú szakmai alkalmassági követelményeket.

Tisztelt emlékezők, ízlelgessük a mesterséges intelligencia által ajánlottakat sorban!

Első megállapítása az, hogy: Magyary nevéhez fűződik a közigazgatási jog és a gyakorlati közigazgatástan egységbe ötvözése. Gyakorló közigazgatási jogászként a kettő szerves egysége úgymond a vérünkbe ívódott és zsinórmértékül szolgál, illetve kell, hogy szolgáljon nap mint nap. A közigazgatás bármely szintjén felelősséggel meghozott döntéseink százával biztosítjuk az államigazgatás biztonságos, kiszámítható és jogszabályokkal alátámasztott működését, mely reményeink szerint minden időben kiállja a próbát.

És milyen alaptéziseknek kell, hogy megfeleljen ez az ötvözet, erre is választ kaphatunk, miszerint a joggal ötvözött gyakorlat hatékony, jó és emberközpontú kell, hogy legyen.

A három alaptézis az én olvasatomban nem sorrendet, hanem egymás mellé rendeltséget jelent, melyet a teljes közigazgatási palettának, a legkisebb kormányablak vagy önkormányzat kezdő ügyintézőjétől kezdve egészen a központi közigazgatás csúcsán szolgálatot teljesítőkig vállalniuk kell.

Ezért hát nem sorrendben, hanem egymás mellett idézném a téziseket, kezdve a hatékonysággal. Magyary, bár vállaltan szinte mérnöki pontossággal állított fel munkatársaival látleletet az 1930-as évek közigazgatásáról, megállapította, hogy a közigazgatás nem lehet csupán paragrafusok halmaza, hanem legfőbb küldetése az állam és a hozzá forduló polgárainak szolgálata, amelynek gyorsan, mérhetően és gazdaságosan, azaz egyszóval hatékonyan kell működnie.

A hatékony működés mellett vigyázni kell arra is, hogy a túlzott hatékonyságra törekvés ne ölje ki a közigazgatásból a jót. Bár ez mai világunkat ismerve egyre inkább meghökkentő megállapításnak tűnik, én hittel vallom, hogy a közigazgatás igenis tud jó lenni, ha az abban dolgozók alapvetően jók, a jónak elsődleges értelmében véve, azaz tisztelik és tudom, hogy ez néha nagyon nehéz, de szeretik is a hozzájuk fordulókat, hiszen aki a közigazgatáshoz fordul bármilyen ügyes-bajos dolgával, elsősorban segítséget, eligazítást, megerősítést vár az állammal kapcsolatos dolgában. Talán elesett, talán bizonytalan, talán bűnös is, de az adott életviszonyban éppen ránk szorul, azaz a mi tevékenységünk az ő életminőségét befolyásolja és emellett nem mehetünk el hanyagul.

És így jutunk el a harmadik alaptézisig, ahhoz, hogy a közigazgatásnak emberközpontúnak és szelekcióra alkalmasnak kell lenni. Ezt az emberközpontú és szakmailag szelektált minőséget pedig csak magas szintű képzéssel és szigorú szakmai alkalmassági követelményekkel lehet megvalósítani. A közigazgatási szakember képzés éppen ezért kiemelkedő fontosságú, az ott képzett emberek pályán tartása pedig elengedhetetlen alappillér.

Professzor úr, ma eljöttünk ismét megköszönni azt, hogy ezeket a gondolatokat összeszedte, megvilágította, leírta, hogy mit kell tennünk a megvalósításához, a többi már nagyrészt rajtunk áll, szeretném, ha nyerésre állnánk a megvalósításban.”