Érdekességek: édesség, csokoládé, nassolás

1. A mai Mexikó területén élő indiánok a „xocolatl” nevű italt az ott őshonos kakaóbabból készítették. (A kakaóbab rendszertani neve Theobroma cacao, a theobroma jelentése: „az istenek eledele.”)
2. Az illatos, barna, tömény finomságot élvezeti cikknek és gyógyszernek is használták: jó volt bélpanaszokra, fáradtságra. Lázat és görcsrohamot is kezeltek vele, és ezt az ősi gyógyszert cukor nélkül is sokkal szívesebben nyelték le a betegek, mint a később feltalált keserű pirulát.
3. Az európaiak 1519-ben találkoztak először a forró csokoládéval. Amikor Hernán Cortés katonáival Dél-Amerika lakott vidékén kikötött, az azték Montezuma király nagy pompával fogadta. Szegény király nem sejtette, hogy a spanyol konkvisztádor az indián birodalom meghódítására jött, és gyanútlanul megkínálta a kakaóból készült különleges itallal, amelyet csak kivételes személyek fogyaszthattak. Montezuma szerint a csokoládé „az istenek itala, amely ellenállóvá tesz és legyőzi a fáradtságot. Aki egy csészét elfogyaszt ebből a becses folyadékból, az egész nap képes gyalogolni anélkül, hogy ételre szorulna. A gyarmatosítók vezérük parancsára, mint egy új gyógyszert szállították hazájukba a kakaóbabot. A különleges italt a spanyol királyi udvarban kicsit megbolondították: vaníliával, fahéjjal, borssal ízesítették, sőt, sörrel és borral is hígították.
4. A szilárd csokoládét a 18. század elején egy mexikói kolostor nővérei találták fel. Az első táblás csokoládé sötét színű és kemény volt.
5. Európa nagy utazói és orvosai már a 16. században feljegyzésekben emlékeztek meg a kakaó és a csokoládé gyógyhatásáról. Beszámoltak róla, hogy csillapítja a lázat és gyógyítja a májbetegséget. 1672-ben rájöttek, hogy a fahéjjal és szerecsendióval fűszerezett csokoládé megállítja a köhögést (ez utóbbi tényt egy közelmúltban publikált vizsgálat is megerősítette). Brillat-Savarin francia mesterszakács 1825-ben a csokoládét különösen az agyukkal dolgozó férfiaknak: lelkészeknek, ügyvédeknek és utazóknak ajánlotta.
6. Nagyot téved az, aki kizárólag csokival kívánja jobb kedvre deríteni magát. Bár a szerotoninhoz hasonlóan hat idegrendszerünkre, mégis több tonna csokoládét kellene elfogyasztanunk rövid időn belül ahhoz, hogy csak magától az édességtől derüljünk fel.
7. Kutatók a Princeton Egyetem közreműködésével nyilvánosságra hozták a nassolással kapcsolatos vizsgálataik eredményeit. Tanulmányuk laboratóriumi tengeri malacok viselkedésének a megfigyelésén alapult.

Cukrot oldottak fel vízben és ezt a folyadékot adták az állatkáknak nagyjából ugyanabban az időpontban 3-4 héten át.A tengeri malacoknak nagyon ízlett az édes víz. Megfigyelték egy pár nap elteltével, hogy sokkal gyorsabban ettek, mert szinte tudták, hogy az evés után jön az „édes ivás”. Egy hét eltelte után megváltoztatták az „itatás” időpontját, és később adták nekik ezt a cukros oldatot, mint ahogy azt az állatok megszokták. Rettenetes állapotot idézett ez elő náluk. A tengeri malacok körbe- körbe szaladgáltak, mint a veszett rókák, csikorgatták a fogaikat, és a tekintetük pedig félelmetes volt. Amint megkapták a napi adagot, rögtön megnyugodtak. Két hét eltelte után pedig már kevésnek bizonyult az addig megszokott dózis.

Ezek az eredmények pedig bebizonyították, hogy az édesség, vagyis a cukor iránti függőség létezik.

8. Mindannyian mások vagyunk és nem mindenkiben alakul ki függőség a drogok, alkohol, nikotin az édességek és szénhidrátok iránt. A függőségek általában szenvedélyes emberekben alakulnak ki, azokban, akik képesek az érzelmek mélyebb megélésére, az érzelmi szárnyalásokra, vagy esésekre, akik úgymond mélyebb lelki életet élnek és érzékenyebben reagálnak az őket érő hatásokra.

vissza a cikkre...